Felnőtteknek és a felnőttkor küszöbén állóknak, a következő kérdések, nehézségek esetén:

·         Életvezetési elakadások, elbizonytalanodás a célokban

·         Krízisek, veszteségek

o   Mindenkinek az életében adódhat olyan helyzet, amelyet nagy erőfeszítések árán sem tud elfogadni, a helyzet megváltoztatására azonban nincs módja. A legtöbbször idővel erőforrásaink újratöltekeznek, megtaláljunk helyünket az új helyzetben, és úgy érezzük, a változás ellenére, vagy épp annak segítségével újra önmagunkra leltünk.

o   Előfordulhat azonban, hogy küzdelmeink hiábavalónak tűnnek, és úgy érezzük: csapdába estünk. Őrlődünk a múlton, a jövőn, és a megfeszített küzdelem összes energiánkat felőrölni látszik. Ki-ki másféle kihívásra érzékenyebb: van, akit a szerepváltások (pl. önállósodás, gyermekszületés, munkába állás, munkahelyváltás, gyermekek kirepülése), van, akit a veszteségek (szakítás, válás, szeretett személy betegsége, halála), és van, akit a veszélyhelyzetek (baleset, betegség, támadás vagy ezek lehetősége) viselnek meg jobban. Olyan is előfordul, hogy saját magunk illetve környezetünk számára is meglepő erőteljességgel reagálunk egy látszólag kisebb horderejű vagy természetes változásra (pl. gyermekünk kamaszodása, korunk előrehaladtával tapasztalható testi változások, munkahelyi vagy párkapcsolati kudarcok, visszautasítások), és lavinaként indulnak meg bennünk korábban nem tapasztalt érzések, aggasztó gondolatok. Visszahúzódunk kapcsolatainktól, begubózunk, kedvteléseinket magunk mögött hagyjuk.

o   A pszichoterápia lehetőséget nyújt arra, hogy erőforrásainkhoz megkeressük az utat, valamint hogy megértsük, az egyes változások, nehéz helyzetek hogyan ágyazódnak élettörténetünkbe, eddigi tapasztalatainkba. Így lehetőségünk nyílik arra, hogy a változás, nehéz helyzet immáron gazdagabb, személyes jelentést kapva új helyre kerüljön lelki koordináta-rendszerünkben.   

·         Párkapcsolati nehézségek

·         Családi problémák, a gyermek-szülő kapcsolat nehézségei

·         Anyává/ apává válás kérdései

·         Pályaválasztás, pályamódosítás

·         Munkahelyi stressz, kiégés

·         Szorongás, pánik, tartós aggodalmak és félelmek

o   A szorongásnak számtalan arca van a testi tünetektől (pl. verejtékezés, gyomorfájdalom, szapora pulzus, mellkasi szorítás, fulladás, végtagzsibbadás, szédülés) az aggasztó gondolatokon át (pl. elővételezünk valamilyen katasztrofális eseményt vagy súlyos kudarcot) a rossz, sokszor elviselhetetlen érzésekig (pl. bizonytalanság, baljós előérzetek, halálfélelem). A szorongás valójában igen hasznos jelzés, lelkünk csengője, amely figyelmeztet a veszélyre, és segít felkészülni olyan nehézségekre, mint a kudarc, a veszteség vagy a másik ember fenyegetése, támadása.

o   Néha azonban túl erősen vagy túl gyakran áraszt el minket a szorongás, esetleg semleges, veszélytelen helyzetekben bukkan fel, sokszor „alattomosan”, kiszámíthatatlanul, számunkra is érthetetlen okból. Ilyenkor gátolhatja céljaink elérését, kapcsolataink kiteljesedést, mindennapi örömeink átélését, és előfordul, hogy tehetetlenül, kétségbeesve állunk előtte.

o   A pszichoterápia során megpróbáljuk közösen kiismerni működését, megérteni eredetét, és fokozatosan megszelídíteni, hogy jelzőcsengőként használhassuk különféle élethelyzeteinkben, kapcsolatainkban. 

·         Hangulati problémák, depresszió

·         Alacsony vagy ingadozó önértékelés

o   Az, hogy hogyan gondolunk magunkra és hogyan érzünk önmagunkkal kapcsolatban, jelentős mértékben függ élettörténetünktől, élethelyzetünktől, terveink kimenetelétől, munkánkban illetve kapcsolatainkban megélt tapasztalatainktól, sőt, aktuális érzelmi állapotunktól is. Önértékelésünk ingadozása természetes jelenség, saját magunkkal való elégedetlenségünk fontos motiváló tényező a feladatvállalásra, és hogy tegyünk másokért.

o   Előfordul azonban, hogy annak ellenére sem tudunk szeretettel és elfogadással viszonyulni magunkhoz, hogy nagy erőfeszítéseket teszünk magunkért (pl. fogyókúrák, sportolás), másokért (áldozatvállalások, segítségnyújtás), esetleg komoly sikereket érünk el feladatainkban. Túlzott perfekcionizmusunk, sokszor saját magunk számára is érthetetlen kudarcfélelmünk, kritikával szembeni érzékenységünk, gyötrő bizonytalanságunk, esetleg váratlan indulatkitöréseink tovább mélyítik önmagunkkal és másokkal szembeni kételyeinket, alááshatják bizalmas kapcsolatainkat.

o   A pszichoterápia során alkalmunk nyílhat megélni önmagunkkal kapcsolatos érzéseink széles skáláját, megérteni azok eredetét és kapcsolódását mindennapi élethelyzeteinkhez, valamint megtanulni tudatosabban bánni velük.    

·         Az intimitás, a szexualitás problémái

o   Ahányan vagyunk, annyiféle igényünk lehet a testi kontaktus, a minket érő illetve az általunk nyújtott érintésekkel kapcsolatban. Az emberi szexualitást mindig meghatározza a kapcsolat, tehát önmagunkkal és másokkal kapcsolatos érzéseink, gondolataink. Az érintések megélését, a testi és lelki közelséget, a szexuális vágyat és viselkedést rengeteg tényező befolyásolja testi adottságainktól, hormonális működésünktől a testtel és a szexualitással kapcsolatos hiedelmeinken, vélekedéseinken és tapasztalatainkon át sok olyan, a bizalommal és elfogadással kapcsolatos érzésig és gondolatig, amelyeknek első látásra semmi köze a szexhez. Ilyenek például, hogy miféle képzetek élnek bennünk magunkról illetve másokról mint örömteli, ellazult lényekről, vagy hogy mit asszociálunk saját illetve a másik célratörő, öntudatos magatartásához.

o   Előfordulhat, hogy szexuális vágyunk csökkenése, az érintéstől való sokszor magunk számára is érthetetlen ódzkodásunk, esetleg az ellazulás vagy testünk vágyainknak és céljainknak megfelelő irányításának nehézsége párkapcsolatunkban is gátat vet az egymásra hangolódásnak, az örömteli együttlétnek. Olykor elkeseredésünkben, dühünkben önmagunkban vagy a másikban kezdjük keresni a hibát, és egyre távolabb kerülünk egymástól, egyre inkább begubózunk.

o   A pszichoterápiás munka során utánajárhatunk, miféle érzéseink, gondolataink kapcsolódnak a számunkra nehézséget jelentő helyzetekhez és megvizsgálhatjuk, milyen kapcsolati tapasztalatok vezethettek viszonyulásunk alakulásához. Fokozatosan ráhangolódhatunk kevésbé tudatos igényeinkre, vágyainkra, félelmeinkre, és megvizsgálhatjuk azok helyét kapcsolatainkban.

·         Testi tünetek, melyek intenzitását nem magyarázza kellően szervi ok

o   Megszületésünk pillanatától szünet nélkül alkalmazkodnunk kell a külvilág – beleértve a fizikai és a lelki környezet – adottságaihoz, feltételeihez, és ez sokszor nem könnyű feladat. Sokszor észleljük is, ha ez túl nagy erőfeszítésünkbe kerül, és ha kevésnek ítéljük meg erőforrásainkat, a helyzettől függően feszültek, ingerültek leszünk, elcsüggedünk vagy szorongani kezdünk. Az ilyen helyzetekben érzelmeink iránytűje mentén van esélyünk mérlegelni, mit tegyünk, hogyan tovább.

o   Előfordul azonban, hogy bár fontos kapcsolatainkat kielégítőnek érezzük, céljainkkal, terveinkkel is rendben vagyunk, mégis – érthetetlen módon – olyan testi tünettől vagy tünetektől szenvedünk, esetleg félünk és vizsgáljuk magunkat, amelyeket az orvosi vizsgálat indokolatlannak minősít, vagy szenvedésünk mértéke nincs arányban a feltárt elváltozással, betegséggel. Olyan helyzet is adódhat, hogy vannak nehézségeink, elégedetlenségeink az élethelyzetünkkel, de nem látjuk, van-e összefüggés, és ha van, miféle, problémáink és testi tüneteink között.

o   A pszichoterápia abban nyújthat segítséget, hogy jobban felismerjük saját igényeinket illetve a környezet elvárásait, valamint hogy működésbe hozzuk vagy tökéletesítsük érzelmi iránytűnket, amely tájékoztat minket lelkiállapotunkról, mielőtt (vagy amellett, hogy) testünk tenné meg azt.

Vannak olyan állapotok, amelyek azonnali segítségnyújtást és/ vagy komplex kezelést (pl. gyógyszer, más szakemberek bevonása – pl. belgyógyász szakorvos, szociális munkás, stb.), esetleg kórházi ellátást igényelnek. Ilyen esetekben nem tudunk segíteni, de hozzáértő szakembert tudunk ajánlani:

·         súlyos önsértés, öngyilkossági késztetés

·         súlyos evészavarok és kényszerek;

·         súlyos függőségek (alkohol, drog, gyógyszer, játékszenvedély);

·         súlyos indulatkezelési és hangulati problémák (pl. erőszakos cselekedetekkel, önsértéssel);

·         pszichotikus állapotok (téveszmék, hallucinációk, a realitástól való jelentős eltávolodás).